• Virág János
    21 Szeptember 2019
    A brit Channel 4 és a Netflix gondozásában készült Black Mirror sorozat után azt reméltem, most elkészülhetett a CBS égisze alatt a társadalom kritika folytatása, különálló epizódonként. Nem így lett, ugyanakkor utólag ennek örültem, mert azt aszintet nehéz lett volna átugrani; és nem is biztos, hogy kell.

    A Mondj egy mesét első évada a klasszikusnak mondható meséket gondolja újra, úgy mint: A három kismalac, a Piroska és a Farkas és a Jancsi és Juliska a mai New York városban elevednek újra. Elsőnek talán furcsán hangzik és talán szó szerint kezdjük el értelmezni – én így tettem – a karaktereket, de erről szó sincsen. Nincsenek beszélő mesebeli farkasok, se sikító kismalacok – legalábbis a szó szoros értelmében.

    Mondj egy mesét előzetes



    Ha nem lennének egyértelmű utalások az epizódok alatt, mint például a 3 maszkos malac, Piroska kabátja vagy az elszórt morzsák, szinte fel se tűnne, hogy bárminek is a feldolgozása lenne. Ilyen szinten kár is volt erőltetni a karakterekre ezeket a szerepeket. Olyan, mintha a filmkészítők nem hittek volna eléggé a történetben, és muszájból aggadták volna fel rájuk. Ugyan nem ront a végeredményen, de semmit nem ad hozzá; még olykor megsolyogtató is egy-egy jelenet mikor éppen utalnak. Na jó, talán egy értelmezése van, még pedig, hogy a mesének hitt történetek a 21. században velünk is megtörténhetnek.

    A jókból rosszak, a rosszakból jók

    A szakirodalom nem különböztet meg negatív és pozitív érzéseket, csak egyszerűen érzelmek vannak. A Mondj egy mesét erőssége talán éppen ebben rejlik. A kezdetben rossz lelkűnek kikiáltott ember vért izzad bűneiben, a jóérzékű pedig álomfutásba kezd bosszúvágyból vezérelve. És még ott vannak azok, akik csak álarcokat húztak fel és a szerepeiket játsszák. A történet három különálló szálon folyik, ami fokozatosan egybe olvad, de nem annyira, hogy nehezen képzelnénk el, hogy mindenki mindenkinek ismerőse. Hozzáad a karakterek jellemének megismeréséhez ezek az összefonódások, de nem osztja meg a történetet, ami nagy pozitívum.

    Mondj egy mesét végszó

    A Mondj egy mesét első évada erősen indult, és szinte biztosnak mondható a folytatás. Ha a Black Mirror sorozatot imádtad, ezt is szeretni fogod. Az intró hosszúra sikerült – érmedes legelőször végignézni -, de ha egyben akarod végignézni a 10 részt az HBO Go-n, akkor kénytelen leszel átugrani, mert annyira bevonz a történet, hogy nincs időd kivárni a végét.

    Neked hogy tetszett? Mondd el a véleményed.
  • Virág János
    20 Szeptember 2019
    Ezt a filmet csakis azért néztem meg, mert IMDB szerint 7.4-es alkotás, ami még a nagyobb filmcímek esetén is remeknek számít, hát még egy hollywood-i “vígjátéknak” szánt tucatfilmnek. Minden kételyem eloszlott miközben néztem és másodszori nézésre is teljesen megfogott a film. Mark Wahlberg egyre többször mutatkozik meg családi filmekben, és talán ezek az olyan filmek, amiket hajlandó is vagyok megnézni, mert vicces karaktere mellett szerintem rendkívül jól tudja hozni a laza apafigurát is.

    A történet nem túl bonyolult, de annál nagyobb társadalmi szerepet vállal, méghozzá az örökbefogadás témájával. Három spanyol (?) gyereket fogad örökbe egy fehér pár, akik megküzdenek a saját családjaik megbélyegzéseivel és a magukba által gerjesztett hiedelemmel, hogy csak rendkívüli emberek képesek gyerekeket felnevelni. A film igaz történetet mutat be, egész pontosan a rendező (és forgatókönyvíró) életét. Szerintem rendkívül megindító történet, tele drámával és vicces jelenetekkel, amik helyzetükből adódóan azok, nem pedig szükségszerűen. Ajánlom megtekintésre mindazoknak, akik a közeljövőben családalapításban gondolkodnak, vagy akiknek még eszébe sem jutott az adoptálás intézménye…

    Instant család előzetes



    Neked hogy tetszett a film?
  • Virág János
    20 Szeptember 2019
    Tömeggyártott gondok, tele van vele a polc.
    Hazavágódsz vagy széttaposod, mi kettő között a sors?
    Vágyam bámulom, szüntelenül égve.
    Reggelre elveszik, s ennek befellegzett – vége.

    Éjszaka éber, nappal tompa.
    Mit vét a hajnal, hogy az álmokat bontja?
    Eljő a másnap, hiszen ez a dolga.
    A másnapban holnap, de ezt senki sem tudja.

    Szerző: Virág János
  • Virág János
    20 Szeptember 2019
    Tisztán emlékszem – a Commodore 64 után – a legelső PC-re amit a család szerzett be 2000 környékén. 366 MHz-es Intel Celeron processzor, 32 MB RAM, 6 GB HDD és persze a jó öreg Windows 98 SE.

    Játékra szinte már akkor alkalmatlan volt a nevetségesen kevés rammal, voodoo-kártya nélkül, és ráadásul még “cerka” is volt. A szüleim akkoriban először egy PlayStation-ön gondolkodtak – ami töredéke lett volna ennek a PC-nek – de úgy voltak vele, a számítógéppel a játék mellett tanulhatok is… na persze. A listában azok a videojátékok szerepelnek, amik valamilyen szempontból meghatározóak voltak számomra és amikbe a legtöbb időt “fektettem”.

    #1 – Unreal Tournament 2004 (PC)

    o4xp54fuprk3xp0u.jpeg

    Középiskolás koromban vonzott be teljesen, pontosabban a barátok “erőltették” rám, előtte már ismertem valamennyire a 2003-as részt, de elsőre nem vonzott be ez a világ. Ez volt az első olyan, amit online multiplayer-ben kezdtem el játszani a barátaimmal. Végül annyit játszottunk vele, hogy a legtöbbet nyúzott játék lett ever. Már-már beteges módon nyomtam, amennyire béna voltam benne eleinte, annyira lettem fél-profi. DM-Rankin, Deck17 és az Arena. Ezek a pályák voltak a legjobbak. Az összes zegjét-zúgját és rezzenetét ismertem. (Szerintem még most is.)

    #2 – Worms Armageddon (PC)

    hphkn75tkm6pl3av.jpg

    Nem a hagyományos módja volt az érdekes, talán az kicsit unalmas is, hanem a multiplayer része. Nem hivatalos módok és pályák. Ez volt online a sztenderd. Lengyelek és magyarok tömkelege. Két módot nagyon szerettem. Az egyik, mikor kötélről meg kellett érinteni a meghatározott falakat és csak utána lehetett támadni szintén kötélről. A másik pedig egy gyorsasági mód, mikor szintén a kötél segítségével kell “végigszaladni” a pályán a célhoz. Ezek a pályák természetesen nem voltak rombolhatóak.

    Mivel ezek a módok nem voltak hivatalosak, így a program szabályokat sem tudott rá alkalmazni. Ezért, ha valakai támadás előtt nem érintette meg a falat pl. és a következő körben nem “skippelt”, a többiek könyörtelenül rá szálltak és ízekre szedték. Jobb volt tehát nem “noob”-nak lenned.

    #3 – Transport Tycoon Deluxe (PC)

    vdm1pn0nlwljpr4y.jpg

    A legidőrablóbb tevékenység felépíteni a semmiből egy olaj vasúthálózatot a sivatag közepén, majd a jól végzett munka örömére nézni a képernyőt, mennyi virtuális dollárt hasítanak a mozdonyjaid. Egy pár nyári szünetet el…sztam csak erre. Ha kipróbálnád, ingyenesen letöltheted a TTD nyílt forráskódú változatát. Majdnem olyan, mint az eredeti. De, ha megvan az eredeti lemezed, akkor a program átszipkázza a hangokat és a grafikát is, így a Windows 10-en is futtathatod ugyanazt a TTD-t, amit 10 évvel ezelőtt is.

    #4 – Tomb Raider III (PC)

    fgzfgcxo62qo2l2t.jpg

    Jaj, Lara mennyi kaland volt Te veled. Az első rész a 3D-s irányításoddal és a szögletes csöcseiddel azonnal a köztudatba robbantál. Az irányításod egy rakás szar volt, ezért a játékmenet is nehéz volt, így sokáig tartott veled. A legtöbbet a harmadik részeddel játszottam, ami a dzsungelben játszódott. Itt már a melled is teltebb lett. Annyira megvoltam bolondulva érted, hogy azt kellett hazudnom, elmúltam 12 éves, csak hogy megtudjalak venni a Metro áruházban.

    “Annyira megvoltam bolondulva érted, hogy azt kellett hazudnom, elmúltam 12 éves…”

    Sokan még most sem tudják elfelejteni a szögletes melleid, ezért pár okos összehozott téged böngészőben játszható változatba. A grafika és játékmenet teljesen ugyanaz, egyedül amit észrevettem az az árnyék, ami az első részben biztos nem volt ennyire profi. (mert talán nem is volt.)

    #5 – Need For Speed III: Hot Pursuit (PC)

    u24y60ghq4mdb3dg.jpg

    Az igazi NFS érzés ekkor volt, persze akkor még nem tudtunk erről, nagyon mással össze se tudtuk hasonlítani, hiszen az NFS volt egyenlő az autós játékkal. Az intrója máig a legjobb, ami valaha készült autós játékokhoz. Azonnal lázba hozza az embert. Az akkori gépkonfiggal iszonyat döcögősen ment, egy kockaparádé volt az egész, de mit érdekelt, ha egy Lamborghini-vel száguldozhattál a rendőrök elől. A mesterséges intelligencia persze hülye volt, így többször ment át egy-egy verseny dodgem vezetésbe.

    #6 – Grand Theft Auto 3 (PC)

    8r4dqtx5t3jomt9e.jpg

    Legelőször a GTA 2-vel találkoztam még az általános iskolában infó órán, azonnal a rabja lettem. Az infó órák csak ezért voltak jók. Majd megjelent a 3. rész és TESCO-ba jártam játszani a kiállított PS2-vel. “Csak a GTA 3 fusson rajta” – Ez volt a mantrám az új PC-m vásárlásakor. Ha jól emlékszem abban már egy 1,8 GHz-es Celeron proci volt, 1 giga rammal és egy igen népszerű Geforce MX 440 videokártyával. Ezen már úgy ahogy elfutott. Persze, játszottam a Vicy City-vel és a San Andreas-sal is, sokan ezeket tarták a sorozat legjobbjainak, amivel nem is biztos, hogy tudnék vitatkozni, azonban annyi inger ért a harmadik rész kapcsánt, hogy ezt az érzelmi faktort nem tudom levetni magamról.

    #7 – Burnout 3: Takedown (PS2)

    wrpjh4ebt1vzhubj.jpg

    A Media Markt (vagy talán az Electro World?) standjánál szembesültem legelőször a Burnout szériával. Rögtön a szerelmese lettem. Roppant egyszerű a története. Az autóddal lökj ki – vagyis semmisíts meg – annyi autót, amennyit csak bírsz. Az akkori törésmodell valami hihetetlen volt, nem volt vetélytársa a piacon még csak hasonlóra sem. Az agyat remekül kitudta kapcsolni, éppen ezért nem volt túl nehéz a játék, mindig megvolt a sikerélményed. Nem tudott sokat, de azt remekül. Külön érdekes volt az a mód, amikor a legtöbb kárt kell okoznod egy-egy tömegkarambollal. Csodás.

    #8 – Carmageddon (PC)

    aitsenenyr1lj5aq.jpg

    Hatalmas port kavart a megjelenése a piacon. Pontosan már nem emlékszem, hogy csak beakarták tiltani a játékot, vagy meg is tették. Mindenesetre nekem sikerült beszerezni még időben. A grafikája olyan volt amilyen, de azt fontos leszögezni, hogy soha nem a külcsíny alapján tetszett vagy nem tetszett egy-egy játék, talán szempont sem volt soha. A játékok ahogy jelentek meg évről-évre, mindig tudtak újat mutatni, és egy apró újítás is már elég lehetett a sikerélményhez. A Carmageddon esetében az autóversenyzést párosítottéák a járókelők széttrancsírozásával. Bámulatos.

    #9 – Super Mario Bros (Mega Drive 2)

    018r2xfvym29wkcw.jpg

    Tö-tö-törö. Tö. Tö. Mennyit hallottam ennek az olasz vízvezetékszerelőnek a zenéjét, te jó ég. Aki nem tudná – én se tudtam, úgy kellett utánakeresnem -, a Mega Drive 2 konzol másnevén a “sárga kazis” játékgép. Igen, ez az. Alapból a Mario rajta volt és még 999.999 játék… aha, persze. Mai napig megunhatatlan. Igaz, ma már nem sárga kazi a divat, hanem van például okostelefonra az ún. Mario RUN. Az irányítás és a grafika persze már más, de a hangulata még mindig emlékeztet az “eredetire”. De lehet csak beképzelem magamnak.

    #10 – Battle City (Mega Drive 2)

    bnzhjq5xye3vd2k0.jpg

    A Battle City – vagyis a tankos játék ugyebár – eleinte nem volt nagy kedvencem, egészen addig amíg csatlakozott a testvérem és kétjátékos módban nyomtuk tovább. Egyedi készítésű pályákat nagyon szerettem készíteni, amit utána végig pusztítottunk. A játék lényege pofon egyszerű, meg kell védeni alul középen azt a sas figurát (?), még pedig úgy, hogy kiiktatod az ellenséges tankokat. Lehetett fejleszteni is a harckocsit, olyankor gyorsabb lett a tank és erősebb is lett a lövedék.

    #11 – Roller Coaster Tycoon (PC)

    6ezxltfjobsxcfjs.jpg

    Nem is tudom már mi fogott meg abban, hogy vidámparkot építsek… ja de! Hogyan kell halálos hullámvasutat építeni a látogatóknak, amivel azonnal kirepülnek és felrobbannak. Hmm… Így leírva kicsit furán hangzik a dolog. Nyílván hosszú távon nem ez motivált, de alkalomadtán, egy rosszul sikerült üzleti évben, vagy mert teli volt hányva az egész park, jöhetett a “busszú”. Majd a legutolsó mentés visszatöltése, mintha megse történt volna. ** fütyörészés**

    #12 – Devil May Cry (PS2)

    qn378aatw17z0rvw.jpg

    Nem igazán voltam oda ezekért a hentelős játékokért soha, ezért nem is értem miért fogott meg ez annyira. De, ha mindenféleképpen megkéne magyaráznom, akkor a hangulatra fognám. Akkoriban nekem nem volt PS2-m (valamikor később lett), nagyon drága mulatság volt ez, így az egyik hobbim közé tartozott, hogy a TESCO-ba jártam játszani. Mindig összegyűltünk páran, és mivel ez a játék volt állandóan a gépbe, hát ezt toltuk mi is. Az első 20 perce a játéknak már a könyökömön jött ki, mert ugyebár menteni azt nem tudtunk.

    #13 – Call of Duty (PC)

    5oi1aa4z589v6tiu.jpg

    Egy időszakban sokat játszottam vele, főleg a barátokkal, akik még COD szervert is üzemeltettek. Nem voltam egy pro, de voltak azért jó pillnataim. Leginkább a barátok miatt játszottam, akik 2. világháborús fanok voltak. Én meg nem ellenkeztem, de inkább UT2004-eztem volna. Meg is látszott a játékomon, mert elég sokat ugrándoztam, miközben ez sokkal taktikusabb játék. Nem rég hallottam a hírt, hogy jön a legújabb 2. VH-s COD, aminél a multiplayerben a nácikat kicenzúrázzák majd, hiszen az nem elég “pící”. Vicc az egész.

    #14 – LocoRoco (PSP)

    9zuc9wozasa4y6kg.jpg

    Ezt a játékot nem igazán tudom hova tenni. Pontosan azt sem tudom, mik ezek a sárga lények. Málnaszerű bogyókkal kellett etetni, hogy minél nagyobbra nőjjön. Az irányítás pedig a kép döntésével kellett kivitelezni (két gomb nyomogatásával a PSP-n). A zenéje idegesítő és egyben nyugtató is volt – attól függ milyen volt a hangulatod. Maga a játékmenet, a színek váltakozása annyira magával ragadó, hogy nem érdekelt az, hogy leginkább a 8 évesek játszottak ezzel, lekötött és kikapcsolt teljesen.

    #15 – Resident Evil 4 (PS2)

    4wfs3r74if9xmzg8.jpg

    Mindig is fostam a Resident Evil szériától rendesen, főleg az első részek voltak a legparábbak, mikor fix kameranézettel ment a játék, és sokszor nem láthattad a zombikat magad előtt, csak a nyöszörgésüket hallhattad. A negyedik részben a karakterek nagyon jók voltak, az irányítás is viszonylag egyszerű volt, és hát azok a “headshot”-ok amiket lőttem a zombikra, megfizethetetlen volt. Akkortáj készítettem YouTube-ra is egy gameplay videót – ez volt az első (és utolsó?) – de sajnos mára már elveszett valahol az éterben. RIP.

    #16 – Prince of Persia: The Sands of Time (PC)

    6mpw7k88w6662y0e.jpg

    Én a legelső részeivel nem játszottam, sőt nem is ismertem, viszont a “The Sands of Time” akkora sikert aratott, hogy nem lehetett nem megismerni. Olyasmi volt ez, mint nekem a Tomb Raider, csak plusz képességekkel megáldva. Tudtunk a falon rohangálni, noha nem úgy mint Pókember, de egy pár lépésig fel- és áttudtunk szökkeni a túloldalra, ami egy igazi felfrissülés volt ebben a műfajban. Könnyen vitt magával ezáltal a játék, sőt, ami a pláne, hogy ha meghaltunk, nem kellett újrakezdeni azt az adott részt, hanem pár másodpercre vissza tudtuk pörgetni az időt. Rájöttek a fejlesztők, hogy a játékosok utálják, ha meghalnak. Pacsi!

    #17 – F.E.A.R. (PC)

    bnnh5jvoz7t3r6a5.jpg

    Ismételten magamtól nem játszottam volna ezzel a játékkal, ha a barátom nem mondogatja, hogy ki kell próbálnom milyen, ha egy aranyos kislány megöl az éjszaka leple alatt. Akkoriban volt azt hiszem a Kör című film népszerű, és voltaképp ezt a hatást érte el a játék is. Ekkor jöttek be a legelső kétmagos processzorok, és ez a játék volt az elsők között, ami ezt ki is tudta használni. Miután lett nekem is ilyen CPU-m, azt nézegettem, hogy a gyors kurzor mozgatásoknál a Windows-ban mennyire nem kottyan meg a számígógépnek. Ezt a játékot is lehetett multiplayerben játszani, és baromi jó volt, mert volt benne egy lassítás, ami kicsit olyan volt, mint a Max Payne-ben.

    #18 – Postal 2 (PC)

    d15cgjhi4eavl6sd.jpg

    A PC (értsd: politikai korrektség) és, genderkurzus mentes játékok időszaka volt ez. Milyen jó is volt. Persze akkor nem így éltük meg, hanem sokkal inkább egy olyan “játékot”, amiben szabadon lehetett brunyálni az utcán a járókelőkre, és bármikor felhúzhattunk a puska végére egy macskát, miközben az égből is folyamatosan estek le. Beteg egy játék volt ez. Egyfajta stresszoldó és gőzkieresztő hatása volt. Még, ha nem is volt rá okod, megfogott ez a szabadelvű prolisága.

    #19 – Colin McRae Rally 2.0 (PC)

    2xqu9hl8vg69yps3.jpg

    Az egyetlen rallys játék, amit végigvittem. Az autók mechanikája nagyon tetszett, a kanyarokat precízen és mindig úgy tudtam bevenni, ahogyan elterveztem. Talán még azért is tetszett, mert vígan elfutott az akkori PC-men, hiszen az autó kerekei is durván szögletesek voltak. A tompa grafika mellett a hangok kiemelkedőek voltak, főleg a kipörgéseknél. Emlékszem a harmadik része már nem váltott ki belőlem ennyi érdeklődést, pedig határozottan jobb volt már annak a grafikája, talán csak a játékmenete romlott, vagy a fene se tudja.

    #20 – Command & Conquer: Generals (PC)

    0tnf9d2am9ehsfhi.jpg

    Kevés stratégiai játékkal játszottam, ezen kívül még talán a SWINE volt, ami egy magyar fejlesztés volt, amiben disznók és nyulak (?) harcoltak egymás ellen. Ennél életszerűbb volt a Generals. Egyszerű volt az irányítás és a grafika is a csúcson volt. Az osztott figyelem képessége kellett a legjobban az ilyen típusú játékokhoz és a gyors reakció sem volt utolsó szempont. Egy barátommal ezt is játszottam multiban, még ha csak pár alkalommal is. Azóta nem igen találkoztam hasonló típusú játékokokkal – vagy csak én nem hallottam róla.

    Neked mik voltak a kedvenceid? Írd meg.
  • Virág János
    20 Szeptember 2019
    Ez a kérdés kevésbé az én fejemből pattant ki, sokkal inkább a Years and Years (magyarul: Évek alatt) BBC által készült sorozatban - ami hazánkban az HBO GO-n keresztül nézhető -, de elgondolkoztatott.

    Ez a sorozat úgy gondolom a Black Mirror kisöccse. Míg az utóbbi egy távolabbi képet festett a jövőbeli világunkról, amiben a robotok “átveszik az uralmat”, addig az Évek alatt - ahogyan a nevében is benne van - az elkövetkezendő pár évtizedet vizionálja sajnos elég realisztikus, már-már dokumentarista jellegű módon. Nem fogok spoilerezni - nem is tudnék teljesen, mert még jönnek az újabb részek -, de azt elmondhatom, hogy az első rész megtekintése közben/után, rohadtul szorongtam. Szinte a bőrömön tapasztaltam a jelenségeket, mintha csak egy hiradót néznék (már ha létezik még ilyen fogalom).

    Csak címszavakban, amik a sorozatban eddig helyet kaptak: Trump, atombomba, bevándorlás, világvége, Grexit, Magyarország csődbe megy, stb…

    tkai4ptxm3a28iql.jpeg

    (Egy kép részlet az Évek alatt sorozatból (1. évad 4. rész), amiben Magyarország sorsát festik le.)

    Ezután a képsor után a 2006-os budapesti zavargásokkal van illusztrálva a helyzet, amivel csak még valóságosabb lesz. Az sorozat alkotói, tovább megyek: a brittek, Európa, a világ lakossága tényleg így látja Magyarország sorsát? Ez lenne a realitásunk, amit csak mi nem látunk? Vagy arról van szó, hogy nem akarjuk látni? Egyáltalán hogyan jutottunk el odáig, hogy egy ilyen képet vízionáljanak rólunk?

Üdv, ez itt a Megvitatom.hu

Tedd fel a kérdésed, írd meg a véleményed, vagy kezdj el beszélgetni. Hozz létre egy fiókot és legyél Te is részese a közösségnek.

Szerző